Elkészítés:

Összekeverjük a két lisztet, és együtt átszitáljuk egy gyúródeszkán, kútformába rendezve. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és egy csipet sót, majd körülbelül 10 percig kézzel dagasztjuk, amíg sima és rugalmas tésztát nem kapunk. Az olaj, amely a hagyományos liszt-víz tésztába nem kerülne bele, itt egy okos technikai megoldás: rugalmasabbá teszi a tésztát, és megkönnyíti a kézi nyújtást. Cipót formázunk belőle, letakarjuk, és legalább fél órát pihentetjük.

A tésztát nyújtófával nyújtjuk — nem túl vékonyra, a tésztának vastagnak kell maradnia —, majd önmagára feltekerjük. Széles csíkokra vágjuk, hogy szögletes, robusztus strangozzit kapjunk, amely jócskán eltér egy finom, tojásos tagliolinitól.

Közben alaposan megtisztítjuk a szarvasgombát. A nagy részét lereszeljük, egy kis mennyiséget pedig félreteszünk, hogy a végén nyersen, szeletekre vágva tálaljuk. Egy nagy serpenyőben nagyon gyenge lángon felmelegítjük az olajat a fokhagymával (egészben, amit később kiveszünk, vagy aprítva) csak az ízesítés kedvéért. Lekapcsoljuk a lángot, hozzáadjuk a lereszelt szarvasgombát, és néhány percig hagyjuk állni — sosem magas hőmérsékleten, különben a szarvasgomba elveszti aromáját és kesernyéssé válik.

A tésztát bőséges sós vízben főzzük, kissé al dente állapotban leszűrve — a strangozzi így mutatja meg magát a legjobban, sosem szabad túl puhának lennie. A serpenyőben összekeverjük a szarvasgombás szósszal és egy merőkanálnyi főzővízzel, alaposan összedolgozva. Azonnal tálaljuk, minden tányért a félretett nyers szarvasgomba-szeletekkel megkoronázva.