Palmanova – OlaszRandevu

A csillag alakú város - Palmanova

Mindössze 20 percre Udinétől, a friuli síkság közepén emelkedik egy város, amely felülnézetből mintha körzővel lenne megrajzolva — mert valójában pontosan az is történt. A Velencei Köztársaság alapította 1593. október 7-én, Palmanova tökéletes hadigépként született: kilencágú csillag alakban, amelyet a kor legjobb hadmérnökei terveztek íróasztal mellett, hogy megállítsák a törököket és az osztrákokat, még mielőtt megérkeznének.

Négy évszázad alatt egyszer sem sikerült bevenni. Ma, 2017 óta az UNESCO világörökség részeként, ez az egyetlen olyan reneszánsz alapítású város a világon, amely még mindig érintetlenül őrzi eredeti formáját: három egymást övező várfalgyűrű, kilenc bástya, s a középpontban egy hatszögletű tér, amely inkább egy geometriakönyvből tűnik kiszakadtnak, mint egy valódi városból.

A körző középpontja

A csillag pontos szívében nyílik a Piazza Grande, a tökéletes hatszög, amely köré az egész várost megtervezték. Itt összpontosul a Serenissima teljes hatalma: a Dóm, a Loggia dei Mercanti, a Kormányzói Palota — visszafogott, szinte katonás építészet, összhangban egy olyan város szellemével, amely a védekezésre, nem a lenyűgözésre született.

Mégis lenyűgöz: a tér tökéletes szimmetriája, felülnézetből, Friuli egyik legtöbbet fotózott látványa — s a világ egyik kevés olyan helye, ahol a tiszta geometria, szinte véletlenül, szépséggé válik.

A föld alatt, az ellenségre várva

A bástyák alatt húzódnak a Contromina-alagutak, a falakba vájt folyosók egyetlen céllal: elfogni az esetleges ellenséges alagutakat, mielőtt azok belülről robbanthatnák fel az erődítményeket. Csendes háború volt ez, amelyet a sötétben hallott zajokra figyelve vívtak.

Ma a Baluardo Donatónál látogathatók — szűkek, alacsonyak, még mindig nedvesek —, és bennük sétálva jobban megérti az ember, mint bármelyik könyvből, mit is jelentett valójában megvédeni egy „modern” erődöt.

Mese és történelem között

Strassoldo (6 km Palmanovától)

Egy falu, amely mintha egy meséből lépett volna elő: két XIV. századi vár, a Felső és az Alsó, alig néhány lépésre egymástól, csatornákkal és ma is működő malmokkal körülvéve. Olaszország legszebb falvai közé tartozik, s ezt már az első pillantásra megérti az ember — a mindenütt csörgedező víz olyan hangulatot ad Strassoldónak, amilyet errefelé, a síkságon, nem is várna.

A Felső-vár csak különleges alkalmakkor nyitja meg kapuit, mint a FAI Napok vagy a tematikus vásárok — érdemes előre ellenőrizni a naptárat, mielőtt útnak indulnak.

Villa Manin di Passariano (25 km Palmanovától)

Itt zárult le, gyakorlatilag, a Velencei Köztársaság ezeréves története. Ez volt Ludovico Manin, az utolsó dózse vidéki rezidenciája — és pontosan ezekben a termekben írta alá Napóleon Bonaparte 1797-ben a campoformidói szerződést, amely véget vetett a Serenissimának.

Ma a villa, a fennmaradt legnagyobb szabású velencei villák egyike, kiállításoknak és koncerteknek ad otthont: olyan hely, ahol a történelem súlya még ma is érezhető a freskók és az olasz kertek között.

Helyi tipp az utazáshoz: Palmanova pontosan a Friuli Aquileia DOC borvidék szívében fekszik — az a síksági sáv, amely a Grado-i lagúnától egészen az erőd faláig húzódik, s amelyet már a rómaiak óta művelnek szőlővel. Az őshonos bor, amit érdemes keresni, a Refosco dal Peduncolo Rosso, testes, kissé vad vörösbor, vagy a Friulano, ha inkább a fehéret kedvelik.

Ne induljanak el anélkül, hogy megkóstolták volna a stoccafissót polentával — errefelé jellegzetes fogás, amelyet a belváros több osteriájában ma is felszolgálnak —, vagy egy árpás bablevest, amely olyan tartalmas és olyan régi, mint maga a város.

És ha az este elhúzódik, egy tanács csalódott velenceiektől: zárják a vacsorát egy pohár friuli grappával, elmélyülten, a kivilágított bástyákra nézve — ez a legjobb módja megérteni, miért tud ez a háborúra született város ma egy kis békét is nyújtani.