Olaszországot elmesélni mindig nehéz, már csak azért is, mert néha bonyolult megmagyarázni azokat a kulturális különbségeket, amelyek néhány kilométeres távolságban is megmutatkoznak. Egy kis művészváros szülötte vagyok, gazdag történelemmel és nagy értékű műemléki örökséggel. Mégis, amikor sok magyarral találkoztam — és higgyétek el, sokakkal, mindenféle háttérből —, senki nem ismerte: száz emberből négy hallott már róla, egy járt is ott. Az okostelefonok megjelenésével legalább meg tudtam mutatni néhány fotót, és a válasz mindig ugyanaz volt: „szép”.

Végül megértem azt, aki egy hetes utazásra indul: oda megy, ahová mondták neki, vagy ahová a repülők érkeznek. A városom, az alvó szépség, valóban hátrányban van a közlekedés miatt — de megéri.

Mindez azért, hogy elmondjam: a városomon kívül Olaszországnak vannak más helyei is, amelyek — bűnösen, a mi hibánkból — kívül maradnak a turizmus radarján, amennyire lehet, olyan önkéntes nagykövetek segítségével, mint amilyen én is vagyok.

Ennek az oldalnak, minden egyes zugával együtt, pontosan ez a célja. Ne csak a fotókat nézzétek: pakoljatok fel mindent, és menjetek el azokra a helyekre, amelyekről mesélni fogok. Próbáljátok ki a recepteket, amelyeket adni fogok. Szóval, tegyetek, amit akartok — a lényeg, hogy közben itt vagytok.

És ha akár csak egyikőtök, ennek az oldalnak köszönhetően, kíváncsi lesz elmenni megnézni, megismerni — akkor elértem a célom. Köszönöm.

Jó folytatást.