A dombok, ahol a bor és a föld találkozik
A Langhe évekkel ezelőtt érkezett meg az éttermeinkbe, ahogy ez lenni szokott — egy emberen keresztül. Nálunk kezdett dolgozni egy kiváló szakács, akinek saját étterme volt egy kis faluban — nem emlékszem a nevére, arra sem, ki ajánlotta —, és magával hozta a saját vidékének ételeit. Mindenek előtt a valdostanát. Aztán megjelent az albai szarvasgomba is, nagy mennyiségben. A vendégek szemrebbenés nélkül fizették. Míg egy nap haza nem tért, a saját éttermében. Én sokszor meglátogattam, és ilyenkor damigianányi Lambrusco bort vittem neki, amelybe beleszeretett — és whisky-t is, az igazat megvallva. Szép utazás volt, rendkívüli szépségű helyeken át.
A Langhe Cuneo és Asti tartományai között elterülő szelíd dombok világa, 2014 óta UNESCO Világörökség. A táj az évszakokkal változik: tavasszal ragyogóan zöld, ősszel a szüret idején arany és vörös. A szőlősorok között középkori kisvárosok húzódnak meg — Barolo, Neive, La Morra, Grinzane Cavour —, mindegyik a maga pincészetével, tornyaival és kilátójával.
A bor az elsődleges ok, amiért ide kell jönni: a Barolo és a Barbaresco, mindkettő Nebbiolo szőlőből, az olasz vörösborok élvonalába tartoznak. De ősszel válik a Langhe igazán ellenállhatatlanná — amikor a trifulau-k hajnalban indulnak el kutyáikkal az erdőkbe, hogy megkeressék az albai fehér szarvasgombát, a világ legnemesebb fajtáját. Az Alba Nemzetközi Szarvasgomba Vásárt minden évben októbertől novemberig tartják — ez egy igazi intézmény.
Fehér arany az erdő mélyéből
A szarvasgombát, azt hiszem, szeretni vagy utálni lehet. Illata és íze szaglási és ízlelési ellentmondás — mégis ellenállhatatlan.
Az albai fehér szarvasgomba egészen más, mint bármely más szarvasgomba. Nem főzik — nyersen reszelik, vékony szeletekben, arra, ami alatta van: tükörtojásra, vajas tajarinra, risottóra. A hő ellensége: elég a tányér melege, hogy mindent kiszabadítson.
A Langhe erdeiben nő spontán módon, szeptembertől januárig. Nem termesztik — keresik. A trifulau-k hajnalban indulnak el betanított kutyáikkal, apáról fiúra szálló titkos útvonalakat követve. A szarvasgombás helyek helyzetét senkinek sem árulják el. Ez becsület kérdése. Az ára elérheti a háromezer eurót kilogrammonként. A mi éttermünkben a vendégek szemrebbenés nélkül fizették — és igazuk volt.
Barolo és Barbaresco — a két király
A Barolo és a Barbaresco egyaránt Nebbiolo szőlőből készül, ugyanabból a szőlőfajtából, ugyanazokról a dombokról. Mégis különbözők — és aki ismeri őket, az az első kortyból felismeri. Mindkettő DOCG. Ők voltak az első drága borok, amelyekkel kapcsolatba kerültem, aztán jöttek a toszkánaiak, és háttérbe szorították őket — de visszatértek, nagyobbak mint valaha, rendkívüli érzékenységű borászoknak köszönhetően.
A Barolo a király: testes, tanninos, komoly. Évekre van szüksége, hogy megnyíljon — néha tízre, néha húszra. Amikor megteszi, valami nehezen leírhatót tár fel: kátrányt és rózsát, mondják errefelé. Nem aperitifnek való bor. Lassú beszélgetés, fontos fogás, sietség nélküli este borává teszi.
A Barbaresco a herceg: elegánsabb, befogadhatóbb, hamarabb kész. Ugyanaz a terület, ugyanaz a szőlő, de a Barbaresco körüli dombok egy olyan selyemességet adnak a bornak, amelyet a Barolo nem tud. Fiatalon kevésbé kemény, érettkorában nem kevésbé nagy.
Szarvasgomba, bor és középkori tornyok
Alba (kb. 60 km-re Cuneótól)
Alba a Langhe fővárosa, a fehér szarvasgomba fővárosa és a csokoládé fővárosa egyszerre — itt született és él tovább a Nutella és minden rokona. Már ebből is megértjük a jelentőségét. „Száz Torony Városának” nevezik, bár ma már kevesebb a torony száznál. A történelmi belváros elegáns és élénk: boltok, borászatok, éttermek, amelyek nem okoznak csalódást.
A Via Maestrán sétálva — a főutcán, amelyet mindenki így hív és nem a hivatalos nevén — az ember megérti, hogy ez egy hely, amely tudja, hogy szép, anélkül, hogy mondania kellene. Ősszel, a Fehér Szarvasgomba Nemzetközi Vásár idején szó szerint megközelíthetetlen: a parkolók hajnalra megtelnek és az éttermi árak megduplázódnak.
Neive (kb. 70 km-re Cuneótól)
Neive Olaszország Legszebb Kisvárosai közé tartozik — és ez nem retorika. Albától tíz kilométerre, egy dombon magasodva, kővel burkolt utcákkal, mézsárga téglapalotákkal és a völgyre nyíló kilátóval olyan hely, ahol az ember megáll az utca közepén, ok nélkül, és csak néz.
Négy különböző bort termel ugyanazon a területen: Barbaresco, Barbera, Moscato és Dolcetto — ezért nevezik „Négy Bor Földjének”. A pincészetek a nemesi paloták alsó emeletein rejtőznek, diszkrét táblákkal jelezve. Érdemes bemenni egybe előzetes foglalás nélkül, csak úgy — és megnézni, mi történik. Általában valami jó.
Helyi tipp az utazáshoz:
Cuneo megér egy megállót — elegáns, portikuszos belváros. Az útvonal innen indul: a Langhe nagy része Cuneo tartományhoz tartozik, mégis a város elveszik a közeli kisvárosok hírnevének árnyékában. De indulás előtt mindenképpen: Cuneesi al Rhum — két habcsók-lap csokoládékrémmel és rummal töltve, a város édességének jelképe, Andrea Arione találmánya.
Az előételek között keressék a Ravioles della Valle Varaita-t: gnocchihoz hasonló tészta, hegyi burgonyából és Tomino di Melle sajtból, bőséges alpesi vajjal leöntve — a területen kívül alig ismerik. Borhoz: ne mindig a Barolo — a Dolcetto di Dogliani DOCG egy gyümölcsös, kerek vörösbor, sokkal kevésbé ismert, de meglepetéseket tartogat.