A rejtett völgy - Sauris
Nyolcvannégy kilométerre Udinétől, egy óra kanyargós út után, amely egyre szűkebbre zárul a Carnia hegyei között, egy olyan faluba érkezünk, ahol a bejáratnál lévő tábla önmagában nem tudja elmagyarázni, mi vár ránk: itt évszázadok óta nem olaszul, nem is friuliul beszélnek, hanem egy archaikus német nyelvjáráson, a zahrischon — Sauris olaszul, Zahre a saját nyelvükön.
A legenda szerint mindez két német katonától indult, akik belefáradva a háborúba, ebbe az elszigetelt völgybe menekültek elrejtőzni. A történelem prózaibb: a XIII. században a Pusteria-völgyből és a Lesachtalból érkezett telepesekről mesél, akik annyira el voltak zárva a világtól, hogy hétszáz éven át érintetlenül megőrizték nyelvüket és hagyományaikat — egy német nyelvsziget a Friuli szívében, Sappada és Timau testvérközössége.
Ma az érkezőket a Sauris-tó fogadja, ez a smaragdzöld víztükör, amelyet a negyvenes években hoztak létre egy vízerőmű gátjához — s amely örökre elárasztotta a falu egyik teljes településrészét. Az állítólagos legenda szerint a víz alatt még ma is ott lapulnak egy soha többé fel nem bukkant falurész romjai.
Két falu, egy nyelv
A két falurész, amelyből Sauris áll, mintha Európa egy másik vidékéről került volna ide: sötét fából és kőből épült házak, virágos erkélyek, olyan alpesi építészet, amely Friuliban semmi máshoz nem hasonlítható.
Sauris di Sopra, helyi nevén Plozn, és Sauris di Sotto, a Dörf, a régió legmagasabban fekvő települései közé tartoznak, 1200 méter fölött.
A két falurész között sétálva más levegőt érez az ember — nemcsak a magasság miatt, hanem egy olyan nyelv és kultúra miatt, amely itt hétszáz éven át, elszigetelten, fennmaradt.
Erdők és csúcsok
Ampezzo (13 km Sauristól)
Az utolsó falu, mielőtt felkapaszkodunk Sauris felé, Ampezzo a völgy kötelező kapuja — itt érdemes tankolni, mert arrébb már nem lesz rá lehetőség. A központ saját állami erdejét is őrzi, egy ősi bükkös-fenyves rezervátumot, amely egykor a Velencei Köztársaságot látta el faanyaggal.
A falun kívül nyílik a Val Tramontina, türkizkék mesterséges tavával — a Carnia egy másik, kevesek által ismert zuga, amely megér egy kitérőt, ha az idő engedi.
Forni di Sopra (38 km Sauristól)
Saurisztól körülbelül 35 percre, az UNESCO világörökség részét képező Friuli-Dolomitok szívében, Forni di Sopra olyan látványt kínál, amelyet még a házból kilépve sem kell keresni: az Enrosadirát, azt a jelenséget, amikor a dolomitsziklák rózsaszínbe és narancssárgába öltöznek minden derült hajnalon és alkonyatkor.
Innen minden szintnek megfelelő túraútvonalak indulnak, malgák, menedékházak között, valamint a Varmost panorámás libegőjével — természetes erkély a Friuli legvadabb csúcsaira.
Helyi tipp az utazáshoz: Ha Saurisban másfajta szállást keresnek, próbálják ki az albergo diffusót: a szobák a falu valódi házaiban vannak kialakítva, szétszórva Sauris di Sopra és Sauris di Sotto között — az ember szó szerint a faluban alszik, nem egy különálló szállodában, és olyan szomszédokkal ébred, akik tényleg a szomszédok.
Ne induljanak el anélkül, hogy meglátogatnák a Wolf Sonkaüzemet, amely 1862 óta működik: minden kedden szervezett túrát tartanak kóstolóval, végigvezetve a gyártóhelyiségeken és a füstölőkamrákon — így megértik, miért olyan más a Sauris-i IGP sonka íze, mint a San Daniele-inek, édesebb, füstösebb. És ha a sonka a névjegykártyájuk, az igazi meglepetés a speck: a Wolfé kivételes, talán a legjobb, amit valaha kóstoltam Friuliban.
Ha már a füstösnél tartunk: térjenek be a Zahre sörfőzdébe is, amely 1999 óta családi vállalkozásként működik. Kóstolják meg a füstölt sörüket, amely másutt ritkaságszámba megy — és ha haza is vinnék belőle, a kis bolt neve Khelder, pontosan az alapítók régi családi házában.