Salam tal aset
Egyszer apám elkészítette ezt a receptet, mert télen friss szalámik voltak a háznál. És én — de ő ezt sosem cáfolta — azt hittem, miután megkóstoltam, hogy ez az ő zsenialitása. Akkoriban gyakran járt Friuliba különféle okokból, én még nem. Egészen addig, amíg magam is rá nem bukkantam erre a fogásra Udinében. És vége lett a zsenialitásnak.
Ez szegény konyha, bár nem a legszegényebb: friss szalámihoz jutni akkoriban sem volt mindenkinek adatott. A neve, friulanul, már mindent elárul — „szalámi ecetben” —, és egy mára eltűnt kort mesél el, sajnos ki kell mondanom, a mai receptek láttán.
Ma már csak alkalmanként eszik, falusi búcsúkon vagy Friuli északi részén néhány olyan háznál, amely még tiszteletben tartja ezt a hagyományt. A titok teljes egészében a fő alapanyagban rejlik: friss, nem érlelt szalámi kell hozzá, lehetőleg nem idősebb 15 napnál — különben főzés közben inkább kiszárad, mintsem megpuhulna.
A recept (4 személyre)
- 8 vastag szelet friss szalámi (kb. 1 cm)
- 1-2 nagyobb fej hagyma
- 3 evőkanál borecet
- Extra szűz olívaolaj
- Só ízlés szerint
- Pirított polenta, tálaláshoz
Elkészítés:
A hagymát nagyon vékonyra szeleteljük, és egy serpenyőben egy kevés olajon, közepes lángon megpirítjuk, amíg szép aranybarna színt nem kap — körülbelül 10-15 perc, időnként megkeverve.
Ráhelyezzük a szalámiszeleteket, és mindkét oldalukat csak néhány másodpercig sütjük, épp csak addig, hogy megpirulnak. Felöntjük ecettel, csökkentjük a lángot, és körülbelül 10 percig hagyjuk főni, amíg az ecet részben el nem párolog, és a szalámi fel nem szívja a hagyma ízeit.
Forrón tálaljuk, pirított polenta szeletekkel — együtt önálló főétellé válnak, nem csupán előétellé.
A praktikus változat / A tippünk
Az igazi akadály Magyarországon az, hogy friss — nem érlelt és nem füstölt — szalámit találjunk. Itt a legtöbb kapható szalámi már fogyasztásra kész. Ha Friuliban jártok, kifejezetten főzésre való friss szalámit keressetek: nem lesz könnyű, sőt. Ha tehát útközben egy falusi búcsún, Friuli északi részén, éppen ezt főzik, ne hagyjátok ki: ez egyike azoknak az ételeknek, amelyek valóban eltűnőben vannak, mára már csak kevés családnál és néhány olyan búcsúi szakácsnőnél maradtak fenn, akik sosem hagyták abba, hogy úgy készítsék, mint régen