Itt a Montasio parancsol, Friuli leghíresebb sajtja, de a konzorcium termelési területe átnyúlik a határon — Veneto egy részét is magába foglalja, Belluno, Treviso és Padova, illetve Velence egyes területei között. Ez az étel elengedhetetlen alapanyaga, és nem létezik egyetlen igazi Frico: legalább kettő van belőle, és a friulanik ma is vitatkoznak, melyik az igazi. Van a Frico friabile: vékony, tetőtől talpig ropogós, szinte egy sajtostya, kizárólag reszelt Montasióból készül (néha egy kis kukoricaliszttel), semmi mással. És van a Frico morbido, a krumplis-hagymás, amely inkább egy sűrű, olvadós szívű rántottára hasonlít. Én nem foglalok állást — olyan lenne, mintha vallásháborúba állnék bele. És Olaszországban jobb is ezt nem tenni. Mindazonáltal én a ropogósat kedvelem, amit chips formájában, zacskóban is lehet kapni. Aperitifhez, különleges.

Szegény ételként született, a hegyvidéki emberek konyhájából, akik semmit sem dobtak ki: a túl érett, túl száraz, máshogy megehetetlen sajtmaradékok pontosan itt kötöttek ki a serpenyőben, azzal a kevéssel, ami épp otthon volt. Ma már intézmény, jelen van minden búcsún, minden osteriában, minden friuli otthonban. De miután elmondtam, én melyiket kedvelem, most a lágy változat receptjét adom, amely a legelterjedtebb és a legegyszerűbben elkészíthető otthon.