A Határig — A Fusine - tavak
Néhány kilométerre Tarvisiótól, olyan közel a határhoz, hogy egyetlen völgyben három különböző nyelvet beszélnek, található két tó, amely három nevet visel: olaszul Laghi di Fusine, németül Weißenfelser Seen, szlovénül Belopeška jezera. Maga a név, a helyi hagyomány szerint, a friuli „fusa” szóból ered, ami szurdokot jelent — mert a két víztükör egy, a Mangart-hegy lábánál a gleccserek által vájt szurdokba ékelődik.
Nem véletlen, hogy pontosan itt rendezik meg minden nyáron a No Borders Music Fesztivált, egy olyan helyen, amely tulajdonképpen sosem ismert el igazán határokat — Olaszország, Ausztria és Szlovénia alig néhány lépésre érintkezik itt egymással.
Körülötte terül el a Tarvisiói-erdő, Olaszország legnagyobb állami erdeje, több mint 24.000 hektáron, olyan történelemmel, amely 1007-ig nyúlik vissza: százados fái között ma is mesélik a Vándorló Muzsikus legendáját, egy zenész szellemét, aki a hangszerkészítéshez tökéletes fát keresve barangol.
A tavak, amelyek színt váltanak
A Fusine-i Felső-tó és Alsó-tó ikreknek tűnnek, pedig egyáltalán nem azok: mindkettő a Mangart-hegy lábánál, gleccserekből született, a föld alatt kapcsolódnak egymáshoz — a Felső táplálja az Alsót, amely öt méterrel lejjebb fekszik —, mégis mindegyiknek más a színe a fény és az évszak függvényében, a smaragdzöldtől a kobaltkékig.
Körülöttük a Tarvisiói-erdő: több mint 24.000 hektár, Olaszország legnagyobb állami erdeje, olyan történelemmel, amely az 1007-es évig nyúlik vissza. A partok mentén sétálni, miközben a Mangart mozdulatlanul tükröződik a vízben, olyan élmény, amely inkább a szívhez szól, mint a szemhez — nem meglepő, hogy itt, a százados fák között, még ma is mesélik a Vándorló Muzsikus legendáját, egy zenész szellemét, aki a hangszereihez tökéletes fát keresve barangol.
A három nép kegyhelye
1789 méter magasan, mindössze negyedórás kabinos felvonóúttal Camporossóból elérhetően áll a Monte Lussari-kegyhely — olaszok, szlovének és osztrákok hitének találkozási pontja már a XIV. század óta, amikor egy pásztor, elveszett juhait keresve, egy Mária-szobrocska körül térdelve találta rájuk.
Azóta a kegyhely mindhárom, e határvidéken élő közösség zarándokhelyévé vált, olyannyira, hogy a mise ma is olaszul, szlovénül és németül váltakozva hangzik el — az együttélés apró csodája, amely háborúkat és új határokat is átvészelt anélkül, hogy valaha is teljesen megszakadt volna.
A csúcson egy parányi alpesi falu fogadja a látogatókat souvenirboltok, kenyérbucbe tálalt gulyáslevest kínáló menedékházak között, és olyan panoráma, amely a Júliai-Alpokon át elvész abban a három országban, amelyek pontosan itt érnek össze.
A föld alatt, a felhők fölöt
A kísértetbánya (kb. 17 km Fusinétől)
Cave del Predil olyan falunak tűnik, amely száz évvel ezelőtt megállt az időben: tucatnyi osztrák–magyar stílusú épület, magas tetőkkel, sárga homlokzatokkal, szinte lakatlanul. Az 1320 óta művelt ólom- és cinkbánya köré épült, amely fénykorában több mint háromezer lakosnak adott otthont — ma alig néhány százan élnek itt.
Egyik alagútjának szerepe volt az első világháborúban is: a konfliktus idején, amikor a terület még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, több százezer katona vonult át rajta a caporettói front felé, elrejtőzve a környező hegyeken őrködő olasz megfigyelők szeme elől.
1991-ben bezárták, ma a bánya elektromos kisvonattal látogatható, százhúsz kilométernyi, sziklába vájt alagút között.
A rejtett vízesés (kb. 27 km Fusinétől)
Sella Nevea már a hatvanas évek óta síelőhely, de nyáron mutatja meg legtitkosabb arcát: a Fontanone di Goriudát, egy nyolcvan méteres vízesést, amely smaragdzöld tavacskába zuhan, s amelyet a Monte Canin karsztfennsíkján átszűrődő vizek táplálnak.
A legenda szerint itt éltek Goriuda és a Goriuzok, apró lények, akik szívesen bújtak meg a hegyet vájó víz alkotta barlangokban — kedvenc otthonuk éppen az a nagy barlang volt, ahonnan a vízesés fakad.
Az odavezető ösvény Pian della Segánál indul, és rövid, bárki számára könnyen bejárható: kevesebb mint tíz perc alatt ér oda az ember Friuli egyik legszebb természeti látványosságához.
Helyi tipp az utazáshoz: Tarvisio az egész terület igazi bázisa: a határvidék városa a javából, ahol évszázadokon át keveredtek különböző nyelvek és kultúrák, ma pedig Friuli egyik legfontosabb síterepe is, amelynek pályái egészen az osztrák határig húzódnak. Télen a belváros megelevenedik a régió egyik leghangulatosabb karácsonyi vásárával, olyan mitteleurópai atmoszférával, amely itt sosem tűnt el egészen.
Étkezéskor ne hagyd magad becsapni a politikai határoktól: itt a friuli konyha nyíltan keveredik az osztrákkal és a szlovénnal — ne lepődj meg, ha egy étlapon a polenta mellett gulyáslevest és knédlit is találsz, közvetlenül a frico szomszédságában.