Ahogy már említettem, azokban az években a politikai szempontok gyakran meghatározóak voltak abban, hogy ki mit hallgatott: a Formula 3-at ugyanazok az ideológiai előítéletek sújtották, mint Lucio Battistit, azzal a súlyosbító körülménnyel, hogy a zenekar a Sanremói Dalfesztiválon is szerepelt. Amikor Olaszországban leomlott az ideológiai fal — még a berlini fal előtt — minden megváltozott. Végre úgy lehetett őket hallgatni, hogy az embernek nem kellett bűntudatot éreznie azért, mert egy nem politikai elkötelezettségűnek tartott zenét szeretett. Rendkívül magas színvonalú zenészek és stúdiózenészek voltak, egészen kivételes technikai tudással.

1969-ben alakultak Milánóban, egy akkoriban szokatlan és bátor felállással: basszusgitár nélküli trióként. Alberto Radius gitáron és énekkel, Tony Cicco dobon és énekkel, Gabriele Lorenzi pedig billentyűs hangszereken játszott. A mély hangokat teljes egészében a Hammond orgona pedáljaival és bal kezével állította elő.

Ők voltak az egyetlen zenekar, amely valaha élőben kísérte Lucio Battistit ritka, 1969-es és 1970-es koncertkörútjain. Az énekes-dalszerző teljes mértékben rájuk bízta magát, hogy színpadra vigyék energikusabb, rockos oldalát. Különleges együttműködés volt ez, amelyben Mogol szövegei is fontos szerepet játszottak: a páros olyan legendás dalokat írt a Formula 3 számára, mint a Questo folle sentimento és az Eppur mi son scordato di te, amelyek az olasz dallamosságot kemény és modern ritmussal ötvözték.

Első albumuk, az 1970-ben megjelent Dies Irae, maga Battisti produceri közreműködésével készült, és az olasz rocktörténet egyik legkorábbi lemeze, amelyen már valódi progresszívrock-elemek is megjelentek. Előrevetítette azt a nagy korszakot, amelyben később a PFM, a Banco del Mutuo Soccorso, a Le Orme és a New Trolls váltak meghatározóvá.

1974-ben ugyanannak a lemezkiadónak és ugyanannak a Mogolnak az ösztönzésére a Formula 3 feloszlott, hogy egy másik együttest, az Il Volót hozzák létre — de ez már egy másik történet, amely külön fejezetet érdemel. És ezt érdemes megjegyezni: ennek az Il Volónak semmi köze ahhoz az énekes trióhoz, amelyet ma hallgattok.