Nagy folyó útján — San Benedetto Po
A mantovai síkság közepén, ott, ahol a táj lassan egybeolvad a Pó folyóval, találjuk San Benedetto Po-t. Ez a kisváros és a hatalmas Polirone apátság gyakorlatilag egy és ugyanaz. Az egészet még 1007-ben alapította Tedaldo di Canossa – a nagyapja Matildénak, aki persze sokkal híresebb lett a nagyapjánál, de ez egy másik történet –, és évszázadokon át ez a kolostor volt Észak-Olaszország egyik legfontosabb kulturális és spirituális központja. Amikor a régi falak között sétálunk, szinte érezni lehet a bencés szerzetesek egykori energiáját, akik az „Ora et labora” (Imádkozzál és dolgozzál) szellemében teljesen átformálták és felvirágoztatták ezt a vidéket, megzabolázva a folyót és termékennyé téve az azt körülvevő mocsarakat.
Művészet és történelem Giulio Romano nyomában
Ez az apátság Giulio Romano, a reneszánsz zseniális festőjének és építészének az egyik legnagyobb remekműve. Giulio Romano, aki Raffaello Sanzio tanítványa volt, 1524-ben érkezett Mantovába, és a városban, valamint annak tartományában dolgozott egészen addig, amíg – sajnos még fiatalon – meg nem halt. San Benedetto Póban fogta a régi gótikus bazilikát, és teljesen átváltoztatta egy elegáns és harmonikus térré, de úgy, hogy közben nem alakította at a múlt építészeti részleteit.
De mit érdemes még megnézni a templomon kívül? A komplexumban sétálva három monumentális kerengőbe is belebotlasz (a Világiak, a Szent Simeon és a Szent Balázs-kerengőbe), amelyek közül egyik szebb, mint a másik. És ott van a fő attrakció: a nagy refektórium, ahol a szerzetesek együtt étkeztek. Odabent egy egészen elképesztő fal előtt találod magad, amelyet nem más, mint Correggio, az olasz művészet egy másik nehézsúlyú zsenije festett meg. Ha meglátogatod ezt az epületegyüttest, csak nyerhetsz vele, és a lelked is garantáltan feltöltődni fog.
Paraszti kultúra – A Polirone Múzeum
Ha már ott vagytok, szívből ajánlom, hogy látogassátok meg a Polironiano Néprajzi Múzeumot is, amely pontosan az apátsági komplexum területén található. Ez Olaszország egyik legjelentősebb néprajzi gyűjteménye, amely mindenféle szépítés nélkül meséli el a Pó-síkság ezen részének valódi történetét és életét. Ez az út tartogat majd nektek néhány igazán szép felfedezést: a termek és a kerengők között sétálva megérthetitek a vidéki társadalom mély átalakulását, és azokat a mindennapi küzdelmeket, amelyeket a férfiaknak és nőknek kellett elviselniük, hogy elérjék a mai
méltóságot. A kiállítás rendkívül gazdag, a régi munkaeszközöktől és a díszített parasztszekerektől kezdve egészen egy meglepő bábgyűjteményig terjed. De a leginkább lenyűgöző és legkülönösebb rész kétségkívül az, amely a mantovai vidék népi áhítata és a babona közötti vékony határvonalat mutatja be, tele fogadalmi ajándékokkal (ex-voto), legendákkal, valamint a balszerencse és a betegségek elleni ősi rituálékkal. Ez egy olyan élmény, ami után teljesen más szemmel néztek majd erre a vidékre.
Látnivalók a környéken (és egy kis személyes kattanásom)
A San Siro vízátemelő mű (6,5 km-re San Benedetto Pótól)
A San Siro vízátemelő mű (6,5 km-re San Benedetto Pótól) olyan okokból, amiket most nem kezdek el hosszan magyarázni, a 19. század végi és a 20. század eleji ipari építészet vonz engem, mert nagyon sokszor egyszerűen csak gyönyörű. Néhány kilométerre San Benedetto Pótól, a szántóföldek közepén, egy csatorna fölé magasodva áll egy szép épület, amely a belsejében hatalmas vízpumpáló motorokat rejt. Kívülről, a nyers tégláival és a nagy, íves ablakaival szinte egy letűnt kor palotájaként tűndököl, s az igazi varázslat odabent vár ránk.
Belülről nézve kifejezetten lenyűgöző, a tökéletesen megőrzött mechanikus régészet valóságos látványossága. Az ember olyan vas- és öntöttvas óriások előtt találja magát, amelyek mintha egy Jules Verne-regényből léptek volna elő. Legalábbis számomra, akit teljesen elvarázsolnak az ilyen dolgok, ez egy olyan megálló, ahol garantáltan tátva marad a szád, és amely hűen mesél e vidék vízzel szembeni csendes küzdelméről.
Helyi tipp az utazáshoz:
De ezzel még nincs vége: menjetek tovább néhány kilométert Quistellóba, ahol a helyi borászat
(Cantina Sociale) kiváló Lambruscót készít. Úgy tudom, ha előre betelefonáltok, lehetőség van
kóstolót kérni a termékeikből, amit remek felvágottakkal és a nálunk elmaradhatatlan Parmigiano
Reggiano sajttal kínálnak. Egyébként tartsátok észben: amint újra átkeltek a Pó folyón, már a Grana
Padano sajt körzetében jártok!
Quistellóból a Secchia folyó gátját követve eljuthattok egészen odáig, ahol az a Póba torkollik. A
folyóparti panoráma ezen a részen egyszerűen felejthetetlen.