Az együttes nevét Vittorio Nocenzi választotta. A zenekart ő alapította, ő volt a billentyűs. Az angolos divattal szemben, valami olaszosan hangzó, társadalmilag elfogadható nevet keresett. A „Kölcsönös Segély Bank” elnevezés fanyar irónia volt (rock + XIX. századi munkás-segélyegylet), ami egyben a banda valódi szellemiségét is kifejezte: egy közösséget, amely a tagok és a közönség közti „kölcsönös segítségen” alapult.

A ’60-as, ’70-es évek Olaszországában sokan akartak zenélni, de csak kevesen tudtak igazán. 1972-ben jelent meg a Banco del Mutuo Soccorso első albuma. Mivel abban az időben már rengeteg nemzetközi progresszív rockot hallgattunk, hirtelen ráébredtünk, hogy ezt Olaszországban is meg lehet csinálni, ráadásul a legmagasabb színvonalon. Nem háromperces dalocskák voltak ezek, hanem hosszú, komplex és szabad szvitek.

A Banco del Mutuo Soccorso bemutatkozó lemeze, s a többi kezdeti lemez — egy olyan együttesé, amelynek albumait a mai napig óriási örömmel hallgatom. Francesco Di Giacomo, az énekesük, olyan hanggal rendelkezett, amely semmi máshoz nem volt fogható; tiszta operai költészet volt ez, a rockzene szolgálatában. Amikor 2014-ben elhunyt, Olaszország valami teljesen megismételhetetlent veszített el.

Ha még nem ismered őket, szerencsés vagy: egy egész világ vár rád, amit most felfedezhetsz.