A harmadik fejezet a hetvenes évek lángoló szívébe vezet minket. Kisfiú voltam még, és mint mindenki, ezerrel szívtam magamba a kor levegőjét; a végén persze rájöttünk, hogy nem minden volt „tiszta levegő”, de ez már egy másik történet. Mindenesetre, ha van név, amely tökéletesen megtestesíti a zenét mint a lázadás és a kifejezés fegyverét, az az Area. Ők nem egyszerűen dalokat írtak, hanem kész esztétikai kiáltványokat fogalmaztak meg: Demetrio Stratos elképesztő, hangszerként használt hangja, valamint a progresszív rock, a jazz és a mediterrán hatások radikális keveréke valósággal felrobbantotta a hagyományos kereteket. Még mindig emlékszem, amikor először hallgattuk meg azt a legelső lemezüket, amely a megdöbbentő Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) címet viselte.

Az Area teljesen szembement a zeneipar kereskedelmi logikájával. Megalkuvást nem ismerő stílusukkal a hagyományos zenei szabályok felrúgását a társadalmi béklyók áttörésének tekintették. Görög származású énekesük és karizmatikus vezetőjük, Demetrio Stratos sajnos nagyon fiatalon, egy súlyos betegség következtében elhunyt, és magával vitte az együttes lelkét is. Ha meg akarjuk érteni annak a korszaknak a nyers energiáját és intellektuális mélységét, az Area az abszolút kiindulópont.