Perugia — Az idő rétegei, az enyéim is
Kérdezzetek meg egy olaszt, mit tud Perugiáról, és a válasz szinte mindig ugyanaz lesz: a Perugina csokoládé. Gyerekkoromban a Carramato Perugina volt a kedvenc szeletem. Aztán ott voltak a Perugina bonbonok, amelyeket egy nagy üvegtálban tartottunk a vendégeknek — amelyekből folyamatosan loptam, annyira, hogy egy általános iskolai tanárom „csokoládé emberkének” hívott. Emellett a Rossana cukorkák, piros csomagolásban, kívül kemény, belül puha krémmel. Végül a Baci Perugina. És végül, ismét, a fogorvosom mond köszönetet. Jobb visszatérni Perugiához.
A város, amely azon az umbriai dombon emelkedik, sokkal többet rejt, mint egy becsomagolt Baci-t — egy háromezer évre visszanyúló etruszk lelket, amely az etruszk szövetség tizenkét városának egyikeként fővárosi rangot viselt, s amely ma meglepően nemzetközivé vált Olaszország egyik legrégebbi külföldieket oktató egyeteme révén. Fesztiválok, események, mindig élettel teli terek — mégis Perugia megőrizte azt a csendes, autentikus jelleget, egy régió szívét, Umbriát, amely rendkívüli szépségű.
Történelme
Perugia etruszkként született, a szövetség tizenkét városának egyikeként, amely a Kr. e. VI. század közepe táján alakult ki egy olyan dombon, amely uralta a Tiberis folyót — ez a helyzet azonnal hatalmat és gazdagságot biztosított neki. De éppen ez a büszkeség került neki súlyos árba: Kr. e. 41-ben, az Octavianus és Lucius Antonius (Marcus Antonius testvére) közötti polgárháború idején a város rossz oldalra állt, menedéket adva a menekülő Luciusnak.
Az ostrom hónapokig tartott, egészen a Kr. e. 41-40-es tél éhínség okozta megadásáig. Octavianus nem bocsátott meg: kivégeztette a helyi szenátust, és felgyújtatta a várost, csak Vulcanus és Iuno templomait kímélve meg. Magának Octavianusnak, aki időközben Augustus lett, a parancsára újjáépítve, a város Augusta Perusia néven született újjá — olyan cím, amely már magán viselte annak jelét, aki egyszerre büntette és bocsátott meg neki.
A középkorban Perugia megváltotta magát: a X. században szabad várossá vált, és megélte művészeti és építészeti fénykorát — a Perugino korát, a Fontana Maggiorét, a Palazzo dei Priorit.
Az Egyházi Állam uralma alá kerülve sokáig ellenállt, mielőtt fellázadt volna: 1798-ban a rövid életű Tiberinai Köztársaság fővárosa lett a francia zászló alatt, majd tevékenyen részt vett az 1848-as és 1860-as risorgimento-mozgalmakban, amely utóbbi évben végül az egyesült Olasz Királyság része lett.
Perugia és a magyar szál
Umbria szívében Perugia olyan történetet őriz, amelyet kevesen kötnének Magyarországhoz — lovagokat, irodalmi legendákat és levéltárakat, amelyek egy távoli, mégis valódi kapcsolatról mesélnek ezzel a földdel.
Toldi Miklós itt harcolt
Ha Magyarországon bárkit megkérdeztek, aki járt iskolába, hogy ki Toldi Miklós, a válasz azonnal megérkezik — ő Arany János eposzának hőse, a magyar irodalom egyik legszeretettebb alakja. Amit kevesen tudnak, hogy Toldi valóban létező személy volt, egy lovag, aki a XIV. század közepén zsoldosként szolgált Olaszországban — és a levéltári források dokumentálják, hogy csapata részt vett egy Perugia melletti csatában, 1358-ban, ahol egy másik zsoldosvezér, Annichino di Bongardo hadai győzték le őket.
Nem volt egyedi eset: az észak-olasz városállamok akkoriban aktívan keresték a magyar zsoldosokat, könnyűlovas íjászokat, akiknek ismeretlen harcmodora és félelmetes harcosi híre keresetté tette őket — nem véletlenül fizettek nekik többet, mint más nemzetiségű katonáknak. Perugia levéltáraiban ma is fennmaradtak néhány ilyen, a város szolgálatában álló magyar lovag festett címerei, köztük egy bizonyos Petrus de Kristusié, aki nyolc magyar lándzsás kapitánya volt.
Látnivalók
Fontana Maggiore — Nicola és Giovanni Pisano középkori remekműve, a város szobrászati szíve 1278 óta.
Palazzo dei Priori — a városi hatalom székhelye a XIII. század óta, ma az Umbriai Nemzeti Galériának ad otthont.
Rocca Paolina — III. Pál pápa által Perugia megfékezésére emelt erőd, ma földalatti város, amelyet mozgólépcsőn lehet átjárni.
San Lorenzo-székesegyház — a térre néző gótikus dóm, belsejében a Szűzanya jegygyűrűjének ereklyéjével.
Arco Etrusco — a város ezeréves kapuja, ahol az etruszk és római kövek évszázadokon át egymásra rétegződtek.
Corso Vannucci — Perugia sétáló szalonja, ahol napnyugtakor az egész város összegyűlik korzózni.
Collegio del Cambio — a középkori pénzváltó céh terme, amelyet Perugino freskói díszítenek — az egyik legnagyobb mestermunkája.
Pozzo Etrusco — a sziklába vájt, Kr. e. III. századi kút, amely mélységével még ma is ámulatba ejt.
Ipogeo dei Volumni — Kr. e. II. századi föld alatti etruszk sírkamra, Olaszország egyik legjobb állapotban fennmaradt síremléke.
Chiesa di San Domenico — Umbria legnagyobb temploma, XI. Benedek pápa sírjával és lenyűgöző gótikus üvegablakaival.
Umbriai Nemzeti Régészeti Múzeum — etruszk és római leletek a San Domenico egykori kolostorában.
Giardini Carducci — panorámateraszos kert az Umbriai-völgyre nézve, ahonnan feltárul Perugia.
Torre degli Sciri — az egyetlen fennmaradt középkori torony azok közül a tucatnyi közül, amelyek egykor a város látképét meghatározták.
Perugia mozgólépcsői — a Piazza Partigiani parkolóitól a történelmi városközpontig felvezető mozgólépcső-rendszer, amely átszeli a Rocca Paolina földalatti városát: egyedülálló módja annak, hogy az ember ne a történelem mellett, hanem annak belsejében sétálva érjen fel a központba.
Umbria Jazz — 1973-ban, a perugiai Hot Clubból született, ma Európa egyik legfontosabb jazzfesztiválja: tíz nap július elején, nagy nemzetközi nevekkel az Arena Santa Giulianán, és ingyenes koncertekkel a történelmi belváros minden szegletében.
Perugiai konyha
Etruszk és paraszti konyha — az ősi dombtól a mindennapi umbriai asztalig. Fedezd fel Perugia gasztronómiai kincseit — minden recept egy-egy történet.
Útvonalak
Perugia számomra nem egy egyszerű állomás. Ez volt a nászutunk első napja — még Róma előtt, mindent megelőzve —, amikor egy tucatnyian, talán még többen is megérkeztünk, és négy napra megálltunk, beleveszve a szépségbe, a jó ételbe és a jó borba — akkoriban még nem volt alkoholszonda. Felejthetetlen emlék, olyan, amelyik érintetlenül marad, miközben körülötte minden más megváltozik.
Azt lehetne mondani, hogy Umbria olyan, mint Toszkána, de nem Toszkána. Nem hiányzik belőle semmi — sem a színek, sem a falvak, sem a bor —, de megvan a maga csendje, kevésbé zsúfolt, sokkal valódibb. És Perugiából, akárcsak akkor, az utak most is afelé a csend felé vezetnek: etruszk dombok, középkori falvak, olyan települések, amelyek még mindig a saját idejük szerint élnek.
Hogyan jutunk el Perugiába Budapestről?
Mantova nem a szomszédban van, de az utazás maga is az élmény része. Íme a három legkényelmesebb útvonal.
Repülővel + busszal + vonattal (kb. 5 – 6 óra)
Budapestről a Wizz Air kb. egy óra ötven perc alatt repül Róma Fiumicino repülőterére, napi indulásokkal. A repülőtérről a Leonardo Express 32 perc alatt viszi Róma Terminire. Innen a Regionale Veloce kb. két és fél óra alatt ér Perugiába, útközben Assisin, Spellón és Folignón át.
Minden lefoglalható online, még Budapestről, indulás előtt.
→ Wizz Air: wizzair.com · Trenitalia: trenitalia.com
Autóval Szlovénián át (kb. 10 óra, megállókkal)
Az útvonal szinte végig autópályán vezet: Budapestről a M7-esen indulunk a Balaton és Nagykanizsa irányába, majd az M70-esen a Tornyiszentmiklósi határátkelőig, Szlovéniába. Innen a szlovén A5-ösön haladunk Maribor felé, majd az A1-esen Ljubljana és Trieszt irányába, egészen az olasz határig. Az A4-esen folytatjuk Velence-Bologna irányába, majd Bologna előtt lehajtunk Cesena Nordnál, hogy az E45-ösre (Via Tiberina) térjünk, amely egyenesen Sansepolcrón át Perugiába vezet. Körülbelül 950 kilométer — aki kora reggel indul, vacsorára megérkezik. A többit a navigátor intézi.
Fontos tudnivaló: Perugia történelmi belvárosában ZTL van érvényben, és a felső városrészbe fel- és levezető utcák egyirányúak — labirintus, amelyben első alkalommal könnyű eltévedni. Két megoldás létezik, stressz nélkül: az ember leparkol a Piazza Partigianin, és a mozgólépcsőkön keresztül a Rocca Paolinán át jut fel a központba, vagy — ha az ingyenest keresi — a nagy Pian di Massiano parkolóban hagyja az autót, és a Minimetróval megy tovább, amely negyedóra alatt egyenesen a központba visz. Autóval jobb nem improvizálni.
Vonattal Bécsen át (kb. 14 – 15 óra)
Akinek ideje és kedve van utazni, a vonat különleges élményt nyújt. Budapestről a Railjet kb. két és fél óra alatt ér Bécsbe. Bécsből folytatjuk az utat Firenze felé, majd átszállással Perugiába. Minden lefoglalható online.
→ Trenitalia: trenitalia.com · ÖBB: oebb.at
Hol együnk, hol aludjunk
Éttermek
Stella Ristorante Vineria e Locanda — Via dei Narcisi, 47a. Étterem, borozó és fogadó Perugia szélén, Olaszország egyik legjobb hely a fesztelen, valódi tájegységi konyháért. Umbriai, paraszti hagyományokra épülő fogások — fekete csicseriborsó, cicerchia, roveja, Trasimeno-tavi bab — több mint háromszáz természetes borból álló pincészet kíséretében.
Osteria A Priori — Via dei Priori, 39. A történelmi belváros szívében, a Via dei Priorin, egy hely, ahol enni és vásárolni is lehet: az asztalra kerülő termékek szinte mind kis umbriai termelőktől származnak, és a belső boltban meg is vásárolhatók. Több mint háromszáz, kizárólag regionális borból álló pincészet, valamint olyan fogások, mint a sült nyúl vagy a szarvasgombás bárány, amelyek a helyi konyhát fesztelenül mesélik el.
Ristorante Il Giurista — Via Bartolo 30. Néhány lépésre a dómtól, egy régi pincéből kialakított elegáns térben. A név Bartolo da Sassoferratónak, a középkor híres jogtudósának állít emléket, aki élete nagy részét Perugiában töltötte. Hagyományos umbriai konyha modern köntösben — ciauscolóval töltött tortelli, perugiai módra töltött, sült nyúl, sagrantino borban párolt marhapofa — mindent házilag készítenek, a kenyértől a desszertekig.
Szállás
Hotel Locanda della Posta ★★★★— Corso Vannucci, 97. XVIII. századi palota közvetlenül a Corso Vannuccin, a város sétáló szalonján: az ember szó szerint a történelemben alszik, azon az utcán, ahol Perugia minden este összegyűlik.
Chocohotel ★★★ — Via Campo di Marte, 134. A világ egyetlen, kizárólag a csokoládénak szentelt szállodája, néhány percre a központtól: 94 szoba három tematikus emeleten (Latte, Gianduia, Fondente). Extravagáns, de jól illeszkedik a Perugina és a Baci Perugiájához, amelyről már a bevezetőben is szó esett.
Ezeket a helyeket személyesen ismerjük és ajánljuk — de Mantova, mint minden olasz város, minden típusban és árkategóriában kínál szállást és éttermet.